2014. január 29., szerda

Iwo Jima hőse

Ironikus ugyan,de a legtöbb történész szerint a XX. századi expanzionista japán politikát két eszmével támaszthatjuk alá. Ezek olyan régiek mint a szigetország kultúrája és legalább 2600 évesek. Kezdhetnénk a "Hakko Ichiu"-val ami lényegében "legyen a világ egy nagy család"-t jelenti, ezzel megalapozva így az össz-ázsiai egységet, Japán egység alatt, pontosabban a Császár irányításával, eljutván így a másik eszméhez, a "Kodo", ami az uralkodóhoz való hűséget jelenti(Dr. Okawa 1924-es könyvében ír erről,persze őt is elitélik mint háborús bűnös). A II. WW. alatt a japán hódító sereg semmiféle vérontástól nem riadt vissza. Kezdve talán az 1931-es a Mukdeni incidensel, azért is fontos ez, mert itt látszik először,hogyan önállósítja magát a japán hadsereg a civil hivatalnokokkal szemben és háborús helyzetet próbál kierőszakolni. A japán szamurájokra jellemző hűség, csak erősen sarkítva jelenik meg a kínaiakkal,koreaiakkal és amerikaikkal szembeni háborúban.

Ahogy látszik, a kard birtoklása, már nem volt elegendő a szellem birtoklásához is. Az sem mellékes dolog, hogy Japán nem írta alá az 1929-es Genfi egyezményt amely a harctéri sebesülteket, kórházakat és hadifoglyokat érintették. Sajnos nem ok nélkül tették ezt, az elrettentő képektől tartózkodom, de, vérengzések terén Japán még a Szovjetuniót is felülmúlta, ha számban nem is, de módszerben mindenképpen. A hadsereg a nemes világhódító célokra és a bushido erkölcsére hivatkozva nem spórolt a kegyetlenkedéssel. Persze a katonai vezetésen belül sem értett egyet mindenki háborúval, de a császár körüli klikk sajnos elkötelezett maradt a német-olasz-japán szövetség mellett. Egyetlen olyan tábornokot találtam japán oldalon aki mégsem volt elvakult teljesen, viszont lehetőséget nem kapott, hogy megállítsa a folyamatot a végórákban.


Az említett személy Kuribayashi Tadamichi(1891-1945) tábornok volt, aki hideg fejjel fogadta el,élte át és vesztette életét Iwo Jima szigetének védelmében folyó harcokat. Korábbi érdemei a Hong Kong környékén zajló hadjáratban szerzett, viszont a császári testőrség magas pozíciójából eltávolították mert magára vállalta egyik beosztottja ballépését. Mentalitása miatt a háború vége felé, a hadügyminiszter Tojo szemében megadáspártinak számított, így a karrierje stagnált az ultra-nacionalisták miatt. Ő maga ezt nem bánta, passzív maradt a háborúval kapcsolatban, a császárhoz hűséges maradt, de az pedig inkább csak jelkép volt. A háború végnapjaiban, a három kis sziget(Bonin csoport nyugatibb tagjai) Kita,Minami és Iwo álltak az amerikaik útjába, ezek semlegesítése nélkül veszélyesnek ítélték a továbbhaladást. Kuribayashi kapta a védelem megszervezésének feladatát 1944.augusztusában, és még aznap közölte a családjával, hogy nem fog visszatérni(néhány levél később). A csata 1945. február 19. és március 26. között zajlott. Kuribayashi jó munkát végzett, hisz a közel négyszeres túlerőt feltartóztatta a 20-21 ezer emberével, viszont az amerikaik 19 ezer katonáját(megközelítőleg) harcképtelenné tette. Hiányos felszerelésük, és ellátás híján ez kész csoda, kiváltképpen a szinte napi szintű légi bombázásokkal kiegészítve. Kuribayashi és közel 19 ezer embere ott halt meg, a tábornok testét vagy annak helyettesét, Nishi Takeichit sem találták meg. Nem is igazából a csata az érdekes, igen, gerilla háború volt barlangrendszereket épített ki. Kuribayashi levelezéseiből sok mindenre fény derült.
Következő levelek,táviratok-Kakehasi Kumiko gyűjtéséből valóak:
Első sorban, az utolsó táviratát érdemes elolvasni, amit többször is leközöltek a japán lapok,némi változtatással:
" A csata a végső fázisba ért.Még az istenek is megkönnyeznék azt a hősi küzdelmet, amit a vezetésem alatt álló katonák vívnak az ellenség partraszállása óta. Különösen az tölt el gyarló örömmel, hogy nem adják fel bátor harcukat, bármennyire is teljesen puszta kézzel és hiányos felszereléssel kell szembeszállniuk a minden képzeletet felülmúló technikai fölényben lévő földi tengeri és légi támadásokkal. Egymás után esnek el az ellenség szüntelen heves rohamaiban. Ennek folytán a helyzet megérett rá,amikor a reményeket megcsúfolva kénytelen vagyok ezt a fontos földdarabot az ellenség kezére átengedni. Alázattal és őszinte sajnálattal kérek bocsánatot ezért.Lőszerünk fogytán, kulacsunk kiürült. Eljött az idő, hogy mindannyian végső ellentámadásra induljunk....A vég kapujában állok. Miközben hangot adok legmélyebb érzéseimnek, buzgón imádkozom a biztos győzelemért és a birodalom üdvéért. Mindörökké isten véletek."
1945. március 21.-én este a miniszterelnök, Koiso Kuniaki,
hangsúlyozta a "hősi helytállás" és a "japán harci szellem kifejeződését", ebben az esetben igaz is lehetne a dolog, ha az újságokban nem egy meghamisított verziót közöltek volna a szövegből. Kuribayashi az eredeti szövegben a katonái bátorságáról beszél, ezzel szemben a napilapok a "biztos győzelmet és a császár üdvét helyezi előtérbe", továbbá a "hősi roham" betoldás az öngyilkos támadás megszépítéseként szolgált. Talán a legsúlyosabb ferdítés a "hódolatteljes banzáj kiáltása" és a felszerelés és létszám különbség elhagyása volt. Az ok egyszerű volt, a felső vezetés nem akarta rombolni a morált és fenn akarta tartani a képet.
Számomra azért jelentős szereplő ez a férfi,mert megőrizte a humánusságát és rettenthetetlen katona vagy ha jobban tetszik úgy szamuráj maradt.
Nobuyoshi Sadaoka(jobbról a harmadik) származása és ragja ellenére az akkor még altábornok,Kuribayashi, barátja lett, még Iwo Jimára is követte de, barátja megtiltotta neki hogy, kövesse a biztos halálba.



Kuribayashi rengeteg levelet írt, még az utolsókban is az otthoniak miatt aggódott, sőt, vázlatot készített hogyan foltozza meg idősebb fia a konyhában a lyukat.

   











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése