2013. augusztus 16., péntek

Sárkány fogak nélkül


A nagy szociális és társadalmi krízisek nem kerülik el a tőlünk oly távoli és nagyban eltérő távol keleti országokat sem, legjobb példa lehet erre Japán, ami sokáig nem volt hajlandó alkalmazkodni a nyugati szokásokhoz, és most hogy egyre inkább utat engednek pl. a kereszténységnek (évente nem nagy számban de stabilan növekszik a vallási felekezet) a klasszikus államvallás, a rendkívül simulékony shinto inkább turista látványosságnak tűnik manapság. Valójában mik is ezek a problémák? A felszínes tekintet nem szűri ki és igazából nem rövidtávon károsak. A gazdasági recesszió (ami 1990-től kezdve a mai napig tart+ a tehetetlen kormány) és a megnövekedett fogyasztási igények elsősorban a fiatalabb korosztályt érintik, kevesen tudják de a középiskolás lányok prostitúciója az ország méretétől függően a legnagyobb a vezető ázsiai országok közül. A japán mentalitás a teljesítmény és munka terén, ami már legendásnak számít lassan eltűnni látszik, a felnövekvő generáció nem hajlandó sokszoros túlórára. Ugyan a serdülők viszonylag védve vannak, de egyre gyakoribb a depresszió,elzárkózás a külvilágtól...erről rengeteg cikket találhatunk, de első kézből olvashatja az is aki tud japánul a 2chan(2ちゃんねる) vagy Futaba, ami talán a legnagyobb textboard a szigetországban, tiszta képet ad.

Japán bombázás Kínában 1937



Erre a választ a történelemből szépen le lehet vezetni. Mit is tudunk az oldschool Japánról? Itt két fontos szót kell a laikusoknak megérteniük. az első a honne , rengeteg jelentése közül jelen esetben itt azt jelenti "ahogy a dolgok látszanak" . Mit láthatunk a japán történelemből?  A mai világban és a kevésbé civilizált korokban is három szempont alapján ítéltek meg egy országot, a mindennapi élet, a vezetés-kormányzati módszer, és a hadi-effektivitás módszerek  Egy több mint kétezer éves kultúra, ami több neves harcos jellemű hőssel rendelkezik mint jó néhány ország. Minden lakosban megvolt a végtelen szerénység, osztálytól függetlenül. A harcosok az egy vs. egy összecsapásokban látták az igazi becsületet meiyo . Az erejük nem feltétlenül létszámukból vagy technikai fejlettségükből adódott, hanem elszántságukból. Az ország hadi kapacitásáról az orosz-japán háborúig nem igazán halhatott a világ, ez főleg azért is igaz mert szinte csak belháborúkat vívtak egymással a tartományok ura, vagyis azok vazallusai míg ők Kyotóban mulattak.(kivétel a két mongol partraszállás sikertelenül). Az államvallás a zen-buddhista és a shinto(sámánisztikus gyökerű) hit keveréke, ellentétben a kereszténységgel nem igazán tett kárt a lakosságban és néhány esemény kivételével nem szabályozza a mindennapok életét, pl. a nő-férfi egyenlőtlenség nem vallási alapú mint nálunk, viszont a 18. század után létrejövő vallási szekták nem ide sorolhatóak. A mindennapok emberei a földművesek és halászok, szinte robot módjára végezték kötelességüket, de relatíve béke honolt, míg a térség daimyo-ja nem kezdett el zsarnokoskodni. A császár személyéről rengeteget lehetne írni, röviden: a japán történelem
80%-ban bábként funkcionálnak (pl. Go-Daigo császár nevetséges kísérlete hogy megdöntse a Kamakura sógunátust). A császár szerepe 1867-től lett megint fontos (az utolsó Tokugawa sógun ekkor mondott le) és kezdetét vette a Meiji restauráció.

Ironikus rajz


És itt jön képbe a másik fontos szó a tatemae "ahogy a dolgok valóban kinéznek". A harcos osztályról külön nem írok, mivel minden sarkon lehet találni egy bushido-filozófiás könyvet. A szamurájok és uruk közötti kapcsolat a legjobb példája a japán kötelességtudatnak, legextrémebb esetben a kudarc elkerülésére a rituális öngyilkosság(seppuku). Ebből következik a szó magyarázata, végül is mi a japán nemzeti tudat? 2000 éve harcoló barbárok, lényegében minden lakója az országnak neveléséből fakadóan meghal a kiért is? a császárért igen. Ez a lényeg, az isteni származású uralkodó, aki sohasem lép ki a kastélyából kivéve ha éppen leég és költöznie kell. A császár kultusz a feudális rendszer felbomlásával vált nagyon erőssé, hisz a sógunok elvesztették vazallusaik nagy részét, a restauráció kezdetével a rendfenntartó erők a császárra esküdtek fel. A modernizációval ajtó nyílt az új eszméknek is, konkrétan a nacionalizmusnak. Kína 1911 után teljesen darabokra hullott, Korea nem kelhetett versenyre, az oroszokat 1904-5-ban legyőzték. Japán fölénybe került és a nemzeti értékeit egész Ázsiára ki akarta terjeszteni. Hirohito császár bűnössége nem bizonyított a mai napig, de nem próbálta megállítani a háborút, viszont a békét ő kötötte meg 1945. szeptember 2. majd engedve a nyugati nyomásnak következő év januárjában lemondott isteni származásáról.

Hirohito egyik első nyílvános megjelenése


Visszatérve az alapvető gondolathoz, a mai Japán és a 70 évvel ezelőtti között a különbség a háborús veszteségéből fakad. A sárkány elvesztette fogait, és helyette test tömegét kellett növelni, tehát gazdasági teljesítményben kellett vezető szerepet vállalnia. Sok politikus szerint a túlzott külföldi bevándorlás az oka a hanyatlásnak. Kínai lehetne az ellenpélda hisz nem tagadták meg magukat, talán csak abban hogy a túlzott iparosodást erőltetik, nemzeti vonásaik közül hiányzik a japánokra jellemző kitartás, tipikus földművelők




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése