2012. december 11., kedd

Királyság a hegyek felett








Tibet meghódítása a kínai császárok régi álma volt, de a természetes akadályok mindig is megnehezítették a hódítást.  A helyzet viszont a manchu Qing dinasztia létrejöttével változott meg, akik szoros kapcsolatot ápoltak a mongol királyokkal. Miután Tibet alulmaradt a szomszédos Ladaqu és Bhutánnal szemben az 1684-es összecsapásokban, az ország vezető nélkül maradt több mint 10 éven keresztül. 

A problémát végül Tsangyang Gyatso a hatodik dalai láma oldotta meg, úgy hogy, az ország spirituális vezetése mellett a politikai vezetést is magához vette 1697-ben.



Tsangyang Gyatso
Lha-bzang Khan a Koshut(qoshot) mongol törzs királya(miután megmérgezte testvérét a káni címért) célul tűzte ki Tibet elfoglalását,mivel, a nagyapja(Güshi) óta egyre jobban csökkent a területi befolyásuk. Lha-bzang(Lhazang) szövetségben állt Kangxi császárral (4. Qing uralkodó) és az engedélyével 1705-ben eltávolította a 6. lámát (több verzió is van erről, a legközkedveltebb hogy Kínába küldte és közben  "véletlenül" meghalt). Ezt nem hagyhatta annyiban Tibet régense Shanggye Gyatso, így kizárta Lha-bzang-ot a kormányzatból ,aki erre fegyverrel buktatta meg a kormányzót és 400 további emberét ölte meg. Majd új lámát nevezett ki, a vallási elöljárók beleegyezése nélkül. Lha-bzang ellenfelei is választottak egy "ellen-lámát" Kelzang Gyatso-t, akit Tibet nagy része elfogadott, de a kínai császár elhurcoltatott. A tibeti nép a zungharok urához, Tsewang Rabtanhoz fordult segítségért. 6000 zhungar vonult be Tibetbe és 1717-ben legyőzték Kha-bzang-ot Lhasaban. A lámát azonban nem sikerült visszaszerezniük és a tibetiek bizalmát is eljátszották,miután kifosztották Lhasan-t.



Három évig tartott Tibet szabadsága, majd 1720-ban, a Qing sereg megszállta az országot és protektorátussá tette, Kelzang Gyatso visszatért az országba (kínai befolyás alatt) és elfoglalta a lámai széket, a valódi hatalom azonban Sze-chuen kormányzó kezében volt. 1727-ben újabb felkelés tört ki sikertelenül, rádöbbentették a kínai kormányzatot hogy egyetlen vezető nem elegendő Tibet élére így több tábornokot neveztek ki a szétszórt csapatok élére, Lhasa egy nyugati fővárosnak tekintették a császári udvarban (1760 körül). Tibet és Nepál között elmérgesedett a viszony és ez nem tette lehetővé a brit Kelet Indiai Társaság területszerzését a térségben mive Nepált támogatták az 1788-as megszállásban, így minden tárgyalás feleslegessé vált. Kína természetesen támogatta a tibetieket Nepál támadása során, de ettől késztetést éreztek hogy meghatározzák hogyan és milyen formájú kormányzatot válasszanak maguknak (1792). Nepál katonailag 1793-ra teljesen kimerült de, békét csak 1856-ban kötöttek egymással. A Qing udvar legnagyobb félelme az Európai befolyás növekedése okozta, tartottak attól hogy Tibet is India sorsára fog jutni, így megerősítették a határokat, sőt a XIX. század végéig mindössze 3 európai ember járt a fővárosban (törvényesen). A század végére a brit és kínai viszony siralmas. Kihasználva a transzhimalájai protektorátusait ( Nepál,Burma,Sikkim.->kereskedelmi problémák Tibettel) 1903-ban felfegyverzett hadosztály kísérte a kereskedőket Tibetbe, több kisebb összecsapásra is sor került, végül elérték hogy szabad piacok nyíljanak és brit kézben lévő bányák létesültek, nagyban sértve a kínai érdekeket. 1905-ben csapatokat küldött a Qing kormányzat Zhao Erfang vezetésével számos kolostort leromboltak, (az angol csapatok 1908-ban elhagyták Tibetet).

1911-ben a Qing dinasztia bukásával, visszarendelték a csapatok egy részét Tibetből. Az ország élére a 13. láma Thubten Gyatso állt és minden katonai csapatot kiutasított az országból,továbbá saját pénznemet vezetett be,           a shang-ot.

Thubten Gyatso

(Mongólia és Tibet barátsági szerződést kötött és elismerték egymás függetlenségét). Később a Kuomintang és KKP közötti harc érintetlenül hagyta Tibetet. A függetlenség 1950-ig tartott. 1949. október elején hivatalosan is létrejött a Kínai Népköztársaság Mao Zedong vezetésével, a rákövetkező évben 80000 katonát küldött Tibetbe és néhány nap alatt legyőzték a 8500 fős ellenállást. Tendzin Gyaco kénytelen aláírni a 17 pontos szerződést megkímélve a tibetieket a pusztulástól. Végső elkeseredésükben a tibetiek fellázadtak    1959-ben, a gazdasági kizsákmányolás ellen, a tüntetők fegyvertelenül vonultak fel és kb. 87000 embert öltek meg, a dalai láma pedig elhagyta az országot. A kulturális forradalom végéig 1.200.000 embert öltek meg, és 6000 monostort romboltak le.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése