2012. december 7., péntek

3 koreai mese


A szellem lány
Élt egyszer egy szegény lány aki őrülten szerelmes volt egy nemes fiába. A szülei megpróbálták elérni a fiút de sikertelenül, végül a lány kétségbeesésében és viszonzatlan szerelmében meghalt. Így a lány kísérteni kezdte a fiút ijesztő szellem formájában, az meg minden vállalkozását elrontotta. Elbukott a Kayo vizsgán (civil hivatalnoki vizsga) és feleséget sem talált magának, így vándor lett belőlle. Egy nap míg a hegyi átkelőnél megpihent, egy szerzetes jelent meg előtte.
Beszélgetni kezdtek és saját életükről meséltek egymásnak. A szerzetes ezt mesélte: „ A városba mentem hogy alamizsnát gyűjtsek. Beléptem egy házba ahol egy fiatal nő ruhát készített. Senki sem volt ott rajta kívül. Nem tudtam uralkodni magamon és vágyaimat akartam kiélni rajta. De csak nem engedte magát így leszúrtam egy késsel. Azóta vagyok úton.”
Amint a fiú végighallgatta a történetét rettentő dühös lett és kioktatta hogy milyen kegyetlen volt, csak azért mert nem engedett a szerzetesnek. A szerzetes nem mutatta a megbánás legkisebb jelét sem majd így szólt: „ Te is ugyan ezt tetted, megöltél egy nőt a szerelem miatt!” Sokáig vitatkoztak majd verekedni kezdtek. A szerzetes óvatlan volt és rosszul lépett, majd leesett a szirtről és meghalt. A fiú megbánta bűnét, majd fura hangokat hallott, megismerte a szerzetes hangját, aki egy nővel vitatkozott. Éjszaka álmában egy ismeretlen nő jelent meg előtte, mellkasát vér borította és így szólt: „ Én vagyok a nő szelleme akit a szerzetes megölt. Hogy végrehajtottad bosszúmat megjutalmaztalak és örökre elűztem azt a szellemet ami téged üldözött.”
Így a nemes férfi megszabadult a szerelmes lány szellemétől.

A kutya hálája
A dél-koreai jindo kutya

Ipunni-t palankinon vitték el otthonából az esküvőjéből. A felejthetetlen ház még messziről is látható volt a palankinból. Darvak,hattyúk és békák búcsúztak tőle az úton. Mint ismert volt, azokban a napokban ha a lány megházasodott, ritkán térhetett vissza szüleihez,így nagyon szomorú volt. Mivel kérője még messzebb volt a palankin hordók gyorsabb tempóban kezdtek haladni, hogy sötétedés előtt odaérjenek. „Nem tudnátok lassabban haladni?”- kérdezte óvatosan Ippuni. De azok meg sem hallották kérését és még gyorsabban futottak, vadul rázkódott a palankin. „Álljatok meg!”-kiáltotta, amazok meg is álltak. Teljesen kimerülve kimászott a palankinból és ledőlt egy fa alá ahol kellemes szellő fújt felé, felbátorítva és felfrissítve őt. Mikor kinyitotta a szemét, egy kis fehér kutya feküdt mellette. A kutya fáradtnak és éhesnek tűnt, teljesen lesoványodott.
„Honnan jöttél? Biztos éhes vagy.”- de a kutya nem felelt semmit. „Gyere velem.”- és Ipunni felvette a kutyát és beszállt a palankinba. Ipunninak nem volt egyetlen jóbarátja vagy tanácsadója mivel teljesen idegen helyre ment. Az egyetlen barátja a kis fehér kutya volt, akit Monchinak nevezett el. Ipunni mindig szeretettel bánt Monchival, mire felnőtt 5 kölyköt hozott a világra. Mikor Ipunni a családjának előkészítette a rizst, Monchi mindig a konyhában ült és őrizte őt. Egy nap mikor a rizsfőző tetejét levette, Monchi felugrott és beleugrott a rizsbe, újra és újra. Ipunni meglepődött de hiába szólt neki nem hagyta abba. Mikor felvette a rizskanalat és azzal fenyegette, abba is hagyta de szinte azonnal folytatta tovább. Ipunni azt hitte hogy Monchi csak figyelemre vágyik, de ezt másnap és azután is megismételte. A férje mérgében így szólt: „ Milyen hálátlan kutya! Másnap meg fogom ölni.”
Az éjszaka folyamán egy vándor szállt meg náluk. Jövőbelátó volt, aki értette mit mondanak az állatok. A verandán ült mikor hallotta ahogy Monchi a kicsinyeihez beszélt: „ Ez az utolsó alkalom hogy tejet adok nektek. Igyekezettek minél többet inni.” „ De miért mama?”- kérdezték amazok. „Mert holnap meg fognak ölni.” „De miért?” „Olyan ostobák az emberek! Egy hatalmas százlábú él a tetőn, és meg akarja mérgezni a gazdáink ételét, mikor a fedőt leveszik a rizsről. Én pedig megakadályoztam hogy az ételbe kerüljön a méreg, de nem értették mit teszek és ezért akarnak megölni engem.”
A vendég látta Monchi hátát ahol a méreg érte, teljesen kifakult a bundája, szörnyű állapotban volt. A vendég elmondta Ipunni családjának amit hallott. Azonnal feltörték a tetőt és forróvízzel megölték a szörnyű százlábút ami már hosszú évek óta ott élt. Monchi megmenekült és jól bántak vele hosszú ideig éltek együtt a megmentőjükkel.
Indulás a Kumgang hegyhez

Kumgang-hegy, Észak Korea

Valamikor régen, egy isten az égben lenézett a felhőből a messzi elterülő földre. A föld gyönyörű zöld mezőkkel és gyors folyókkal volt tele. Madarak és más állatok akkor és oda mentek ahova kívántak, az emberek élvezték szabadságukat. Jóleső érzés töltötte el a békés és bőséges élet a földön, hirtelen ötlete támadt, megteremti a világ legszebb gyémántját a koreai hegységben. A feladattal a Kumgang hegy szellemét bízta meg, aki csak azon elmélkedett hogy hajtsa végre a küldetését. Végül ilyen ötlete támadt: „ Ha egy hegy 12000 különböző szirttel rendelkezik, az igen szép látvány lehet,tehát ezt kell tennem.” Kezdetben örült, de hamar rájött nincs elég szikla a Kumgang hegy körül hogy megalkothassa a szirteket. Így Korea többi hegyét kérte hogy segítsen: „ Hé, hegységek, csatlakozzatok hozzám! Csináljunk egy remek hegységet!”
A hegyek Korea szerte felbojdultak a különböző  madarak üzenetére: „Egy hegy 12000 szirtel, együtt megtehetjük!” Sziklák és különös formájú kövek Korea szerte lassan elindultak a Kumgang hegy felé, felzúdulásuk viharként hallatszott a szigeten kívülre is. Köztük volt egy gyönyörű szikla az Ul hegységből (Kyongsang tartomány). Későn indult és lassan haladt, de előbb akart odaérni mindenki másnál. Már eltűnt a nap az égen, egész nap haladt előre és elérte a Solak hegyet( Kangwon tartomány). „Ha maradok vagy megyek, nem fogok odaérni, ideje lepihennem, majd foglalnak nekem helyet.” A következő reggel, hatalmas ásítás után tovább indult. Ekkor egy hírnök érkezet hozzá a Kumgang hegyról és így szólt: „ Várj, nem kell tovább menned, a 12000 már mind ott van.”
Az Ul-i szikla nem hitt a fülének: „ Nem mehetek vissza. Nevetség tárgya leszek az Ul hegyen.”
„Mért nem maradsz hát a Solak hegyen?”- mondta a hírnök a szomorú sziklának.
„ Ez egy jó ötlet. Solak hegy nem olyan szép mint Kumgang hegye, de szebb mint Ul hegye.”- tette hozzá Solak hegye.
Végül Ul hegyének sziklája elhatározta hogy ott marad, azt mondják hogy az Ul hegyi forrás tiszta vize a szikla tiszta könnye. Vajon a szikla még mindig szomorú a teljesületlen kívánsága miatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése